Ezt a posztot magam jókedvéért és a hozzám hasonló “csajok” örömére indítom.
Nem hiszem el, hogy keseregnünk kellene az idő múlásán, hiszen annyi de annyi előnye van ennek a kornak is, amit máskor nem lehet megélni!
Határokat csak a félelmeink szabnak, félni meg, minek!
Praxisomban találkoztam, túl gyakran, nekikeseredett 50 feletti nővel. Mindig találtak valamilyen magyarázatot a helyzetükre. Persze megértem, sőt magam is megéltem hasonlókat, de bele nem törődtem. Beleástam magam a gondolataim és az érzelmeim halmazába. Hát bizony, hasonló dolgokat fedeztem fel a vendégeimnél. Ez indította el bennem a változtatás igényét.
Komolyan mondom, azok az érzelmi fonalak, kötelek voltak, amik a hagyományok szerinti élethez kötöttek. Rengeteg tiltással mint, ezt már ne, neked már nem illik, ötven után leáldozott, és még ki tudja milyen zagyvaságok bukkantak fel a jó-pár évvel ezelőtti énemben. Semmi sem a saját gondolatom volt! Én legbelül a szívemben az élet mellett döntöttem, csak kint a nagyvilág zaja kábított el. Szenvedtem a bolond zsongástól a fejemben. Bizony nehéz időszak volt az! Bár e nélkül most talán nem tudnám, mennyi jót tartogat még nekem az élet!
Hálát adok mindenért, ami kivezetett ebből az útvesztőből. Minden pillanat értékes! Sohasem adom fel!
Azóta színekben gazdag lett az életem vetítő vászna. Sőt már sok nőtársamé, akikkel ezen az úton haladunk. Mindig vannak új ötletek, álmok. Van amit megvalósítok, van amit csak kipróbálok.
Ebben az egész sztoriban az a legjobb, hogy nem csak nekem jó!
Imádlak Élet!
Köszönöm
Kommentek