Én elég messze kerültem a régi, fiatalkori ismerőseimtől, és egy-egy találkozás alkalmával az örömködés után valami furcsa érzés kerített hatalmába. Sokáig nem tudtam megfogalmazni magamban, mi is ez!
Itthon voltam egyedül és meditáltam. Majd úgy „véletlenül” elkezdtem dolgozni a változás fogalmán. Mint a villámcsapás, úgy hasított belém a felismerés. Valami tisztátalan, szégyellni való dolognak éltem meg a korosodásom. Mert kiszolgáltatottnak éreztem magam, vele szemben. Szédület! Komolyan mondom, ez maga a szédület!
Szóval, végig mentem a történetemen és a tapasztalatokat most tovább mesélem nektek.
Gyerekként volt mellettem a Keresztmamám. Legtöbb időt vele töltöttem. Szerettem őt. Egy szobában aludtunk, a részem volt, és pont ő akaratlanul megtanította velem azokat az érzéseket, amik a szégyen és kiszolgáltatottság érzését keltették bennem önmagam és a korom iránt. Szegénykém hányszor elmondta: ha megélem, nekem már semmi sem való, öreg vagyok én ehhez, nem mutogatom magam a világ csúfságára! Te jó ég!
A lelkemben belül, mint ti is bizonnyal a kortalanságot élem. Ezért olyan komoly ellentétet szült bennem a történet, hogy én sem mentem szinte sehova. Nem szépítgettem már magam, és mintha az elmúlás vett volna hatalmába.
De megléptem a legjobbat! Átléptem az árnyékomon.
Ezt azért meséltem el, hogy legyen egy történet itt, amire építkezhettek. Mert mindenkinek van története! Talán eddig nem találtad fontosnak beszélni róla, pedig hidd el, KELL!
Mert az öregség akkor kezdődik, amikor bezárkózunk, elzárjuk magunkat az élet elől.
Ezzel nem azt állítom, hogy húszévesnek kellene lennem, vagy annak kéne hinnem magam. Nem! Látom a ráncaim, érzem, amit korábban nem. Ám hálás vagyok mind ezért. Nélkülük nem az lennék, aki most itt nekünk biztatást ad!
Szeretem azt az énemet, aki vagyok. Erre biztatlak benneteket is!
Mert igenis, most tehetem meg azt a sok jót, amit eddig nem tettem, tehettem.
Szóval csajok, írjátok meg a történeteteket.
A Facebook-on hamarosan megnyitom a csoportot és dokumentumban beteszem egyenként az írásaitokat. Már gyűjtöm őket ezen a címen, amit ismertek is:
Ne sajnáljátok rá az időt, érték lesz a visszatekintések alkalmával. Ha így levélben írtok, és mégsem szeretnétek a neveteket hozzá adni, akkor a dokumentumot fantázia névvel fogom elhelyezni.
Köszönöm, hogy törődsz magaddal!
Mia
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: